Az alábbi szösszenetet egyik olvasónk küldte be, úgy gomdolom tanulságos, így megosztom az Egri Hírhatár olvasóival.

Anyák napi MÁV "élmény".

Örömmel jelzem, ismét csak nem csalódtam a Magyar Állam Vasutakban!

Anyák napján volt szerencsém a MÁV szolgáltatásait igénybe venni, Mezőtárkány-Füzesabony viszonylatban és vissza. Az már egy megszokott állapot, hogy a vonatok késnek. (Mondhatni egy Murphy- törvényé vált dolog.) Bár nem tudom, miért is kell hozzászokni a fogyasztóknak ehhez? Konkrétan, ahhoz, hogy a pénzükért, olyan kifogásolható szolgáltatást kapjanak, ami - esetenként - a szabad-, hasznos idejüket rabolja vagy akadályozza a gördülékeny életvitelüket. Legyen szó teljes áron vagy kedvezményesen vásárolt menetjegyről, esetleg bérlettel utazókról (de még a díjmentesen közlekedőkről is). Miért kell beérnünk a vasút ezen minősíthetetlen és - mint a következő példa majd mutatni is fogja - olykor banálisan kivitelezett szolgáltatásával? Mert nincs más! No, de...

Utazásomat, mintegy 20 perces késéssel kezdtem. Hála Istennek (és a technika csodáinak) ezt a "pár" percet sikerült szórakoztatóan elütnöm a telefonom segítségével. Ez történ odafelé. Ám ez magában nem olyan kirívó. Hiszen mással is megesett már, hogy késett a vonata.

A visszafelé út viszont más apropóból volt "szórakoztató".

Tehát, egy 3 kocsiból álló szerelvény érkezett Egerből 20:45 körül(a mennyiség meghatározásának későbbiekben lesz jelentősége). Egy olyan kicsi. Az a piros, „bzmot” névre hallgató. Ahogy a vonat beérkezett, az utasok leszálltak és távoztak. Megkérdeztem a vonatot vezető MÁV alkalmazottat, hogy "ez lesz-e az, ami Mezőtárkány felé közlekedik?". Ő segítőkészen felvilágosított, miszerint igen, csak az utolsó kocsi nem közlekedik tovább, oda ne szálljunk fel. Megfogadtuk tanácsát és "oda" nem szálltunk fel. Viszont az első kettő közül az egyikbe helyet foglaltunk, mint ahogy azt a többi utas is elkezdte. Ekkor jött egy kocsirendező beosztásban dolgozó, igen fontos személy, aki némi tétovázás után le "walkie talkie"-zta az illetékessel, hogy szállítsa már le a népet a vonatról, mert a szerelvényt át kell rendezni. Ez a hangos bemondóban így hangzott el: "Figyelem! Figyelem! Meg kérjük utasainkat, hogy az 5. vágányon álló szerelvényből szálljanak le, mer' a vonat .... mer' a vonat tolat!" Mi - a párommal - megfogadtuk a kérését és némi mosolygást rejtve orrunk alá - a megfogalmazás hallatán - leszálltunk. A többi utas viszont nem hallotta a felszólítást, így nem is tett annak eleget. Pár perc mélázás és várakozást követően - mivel senki nem mozdult a kocsikon - a "nagyon fontos beosztásban dolgozó kocsirendező" kezébe vette az irányítást. Személyesen terelte le a vonaton maradókat. Így az utasok a peronon várták a további fejleményeket. Jelzem, mindeközben még 4 vasúti dolgozó nézte értetlenül - és tétlenül -, mi is folyik ott. A vonat -immáron - üresen ki tolatott a perontól. Át egészen a 8. vágányig, ahol az utolsó kocsit (amibe nem lehetett felszállni) lekapcsolták az "anya" szerelvényről, hozzá egy másik kocsihoz. A maradék kettő kocsi, átállt a 2. vágányra. Eközben - vélhetőleg, hogy addig se unatkozzunk - a hangos bemondóban a hang - aki, a vonat elhagyására szólította fel az utasokat - bemondta, hogy a vonatunk előreláthatólag 15 percet fog késni. (Nem mintha erre magunktól nem számítottunk volna, mert ekkor már 5 perc késében voltunk...) Ezután a fantasztikus logisztikai manőver után, azt hihetné az ember, hogy semmivel nem tudják meglepni 21:10 magasságában, pedig DE! A már említett 8. vágányon összeállított szerelvényt betolták az 5. vágányra. Már az érkező szerelvényen szembetűnő volt, hogy az első kocsiban van világítás, a hátsóban nincs. De már ennek sem tulajdonítottam jelentőséget, (hiszen MÁV-éknál minden megeshet...) csak menjünk már. Ekkor jött a slussz poén (figyelem! dob pergés!), az utolsó kocsiba nem lehetett felszállni, mert nem működött a világítás, ezért "AZ" az állomáson marad.

Summázva a dolgot: abba a kocsiba nem szállhattunk fel amivel elhagytuk Füzesabonyt.

Várakozás közben - minden bizonnyal anyák napja alkalmából - sokan gondolhattak a fentebb említett cég dolgozóinak édesanyjára.  

S.R.