Május van. Egyre több gomba bújik ki az avarból, fűcsomók mellől. Bár még számottevően nem lehet jó, ehető gombával találkozni, kivéve a Tövis alja gombát ami nagy mennyiségben és csoportosan nő.

Hívják Májusi gombának, Májusi pereszkének és Szent György gombának is, mert Szent György napján, április 24.-én már kibújik a földből.

Csodálatos módon, ha esik, ha fúj, ehhez a gombához naptárat lehetne igazítani. Ahogy Sárkányölő Szent György legyőzi a sárkányt, úgy győzi le a róla elnevezett gomba az utolsó esetleges fagyokat. Erdélyben Tavaszgombának is hívják., hiszen ha ez a gomba megjelenik már visszavonhatatlanul beköszönt a jó idő. A népi gyógyászat szerint fogyasztása jótékony hatást gyakorol a gyomorra, bélrendszerre, cukorbetegeknek is előnyös, és még természetes antibiotikus hatással is bír.

Csak az a baj hogy ez a galád gombaféle, pont a leglehetetlenebb helyeket szereti. Pontosabban, a szilvafélékkel, kökénnyel és galagonyával él gyökérkapcsolatban. Minden valamire való természet járó tudja, hogy ezek azok a bokrok amiket tanácsos jó messze elkerülni mert sűrű és olyan kellemetlen tüskékkel rendelkeznek amiket megemleget a közelébe tévedő. Na most ezzel csak az a gond, hogy ezeknek az aljas sűrűségeknek nem csak a közelébe kell menni, hanem bebújni közéjük, csúszni-mászni alattuk, készakarva megtépetni ruhánkat, bőrünket ami nem jó mulatság. Sőt a galagonya tövisével vigyázni is kell, kicsit mérgező, fertőzést okozhat.

Szóval ha még maradtak akinek nem vettem el a kedvét, akkor hajrá irány a tövisalja! Mivel ez a gombafajta ha ráakadunk akkor tömeges megjelenésével hálálja meg elszántságunkat.

Jellemzői:

Kalap: Tompán kúpos, közepe csúcsos, a szélén hullámos, nemritkán kissé kajla. 3-16 cm nagy, eléggé vékony húsú. Színe változatos, fehéresszürkés, szürkésbarnás, zöldesszürke, sárgásbarnás, de mindig sugarasan rajzolt, szálas, csíkos, fényes. Széle nemritkán behasadozott. Felülete olykor cserepesen repedezett.

Lemezek: Sűrűn állók, tönkhöz nőttek, néha kissé foggal lefutók is lehetnek. Eleinte fehéresszürkések, később lassan rózsaszínesek, végül barnás hússzínűek. Spórapora rózsaszínű. Spórái rózsaszínűek, sokszögletűek.

Tönk: Hengeres, gyakran felfelé vékonyodó, 4-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Gyakran hajlott, és néha csavarodó. Szálas-rostos, de eléggé törékeny. Színe fehér, fehéres vagy esetleg a kalaphoz hasonló. Felülete szálas, csíkos.

Hús: Puha, a tönkben szálas-rostos, csövesedő. Színe fehéresszürke.

Szag és íz: Elég erősen, lisztszagú és lisztízű.

Termőhely és idő: Kora tavaszi gomba. Április végén jelenik meg, és májusban helyenként tömegesen terem, de kisebb számban ősszel újra előjöhet. Gyümölcsösben, kertben, erdőszélen, bokros legelőn, erdőirtásban, többnyire füves-bokros helyeken terem. Csak szilvafélék (szilva, kajszi, kökény stb.) és galagonya alatt található, mert ezekkel gyökérkapcsolt gomba.

Remek leveseket lehet belőle készíteni, de most jön a fekete leves.

Május után még a jó gomba ismerő is óvatosan szedje, mert sok mérgező fajjal össze lehet téveszteni.

Sőt, már ilyenkor is előjöhet pár hozzá hasonló mérgező gombaféle, tehát MINDENKÉPPEN vizsgáltassuk meg gombaszakértővel!! (Tudják, Egri Piac, ingyenes gombavizsgálat!)

Ilyen összetéveszthető mérgező gomba pld. a Nagy döggomba, ami így néz ki, és inkább magányosan terem, erdők fái alatt.

De most térjünk vissza a Májusi gombához. Említettem, hogy remek levest lehet belőle készíteni. De íze különösen jól illik a baromfihúshoz és a halhoz is. Pikánssá, különleges aromájúvá varázsolja ezeket az amúgy gyakran tálalt ételeket. Megfőzve hús és mogyoróillatú. Lehet medvehagymával is ízesíteni, de pirítva tojással, akár salátába keverve is kiváló. Szinte minden gombás ételnek alkalmas. Jól szárítható.

És akkor most egy recept:

Zempléni rablóhús:

Hozzá valók:

-60 dkg őzcomb (Ha nincs otthon éppen őzhús a mélyhűtőben, természetesen jó a sima disznó comb is)

-50 dkg burgonya

-50 dkg tövisalja gomba

-10-15 db saslik hagyma

-25 dkg füstölt szalonna

-rozmaring, kakukkfű

-1 fej fokhagyma

-só, bors

-0,5 dl olaj

Az őz (vagy disznó) combhúsát megszabadítjuk a hártyáktól, majd az izomrostra merőlegesen vékony szeleteket, e szeletekből pedig nagyobb, érmenagyságú darabokat vágunk. Az így előkészített húst bepácoljuk egy az olajból, finomra vágott rozmaringból, kakukkfűből, zúzott fokhagymából és frissen őrölt fekete borsból készült keverékkel majd 1-2 órán át pihentetjük. 

Ezután a hússzeletkéket a félbe vágott vöröshagymákkal, a gombákkal, szalonna- és burgonyaszeletekkel váltakozva nyársakra húzzuk, és keményfaszénből készült parázs felett, gyakran forgatva 20-30 perc alatt készre sütjük. Legjobb, ha a metszés után maradt gyümölcsfa gallyakat használunk erre a célra, de végső esetben alufóliába csomagolva a sütőben is elkészíthetjük az ételt.

Ugye jól hangzik!

Kellemes bujkálást, tépelődést és jó étvágyat!