Mindenszentek és Halottak napja

A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. A Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. (Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek)

November 1.

Mindenszentek

Egyházi ünnep. Minden olyan szentnek ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Ezen a napon a katolikus egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. 

E nap estéjének halott-tiszteleti szokásai a római Feralia ősi halotti ünnepeiből nőttek ki. Manapság is a halottakra emlékezünk ilyenkor. Szokás a sírok megtisztítása, rendbe hozása. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat, virágokat visznek, gyertyát gyújtanak az elhunytak tiszteletére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok körében szokás volt, hogy ilyenkor sütöttek, főztek, az ennivalót kivitték a temetőbe, vagy pedig osztogatták. Aki ezen a napon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát.

Gazdasági vonatkozása is van ennek a napnak: cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja. Erre a napra vetést, az őszi munkákat már be kell fejezni. A természet is nyugovóra tér.

Aki azt akarta tudni, milyen lesz a tél, kiment az erdőbe, és levágott egy bükkfaágat. Ha az ág belül száraz volt, akkor enyhe telet lehetett várni, ha pedig nedves, akkor hideget, sok hóval. E naphoz időjóslás is kapcsolódik: „Mindenszentek napján, ha hó esik, nem olvad el márciusig.”