Egyik kedves olvasónk nagy "Menza" kedvelő. Illetve nem is kedvelő, mert Ő is szívesseb ebédelne mindennap a Senátor Házban Beef Steak-et. De mit tehet az aki munka közben félór alatt akarja elintézni a gyors ebédet, ráadásul olcsón? Az alábbiakban Sztaniszláv László írását adjuk közzé, aki heti rendszerességgel kalauzol el bennünket ezentúl az olcsó, és remélhetőleg jó, éttermekbe. (Szerkesztői megjegyzés. Olvasónk ízlése nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk véleményét.)

Nem véletlen a cím, hiszen írásomban azokat az éttermeket, étkezési lehetőségeket szeretném körüljárni, amelyek a nem túl tehetős emberek számára is tartogatnak rágódni valót. Vizsgálódásom tárgya, a szigorúan vett ár- érték arány, azaz, hogy kevés pénzért hol, milyen körülmények között, milyen kiszolgálással lehet találkozni.

De miért is a mustra? Nos’ azt gondolom, hogy ha valaki szerényebb anyagi lehetőségekkel van megverve, annak is eszébe jut néha nap, hogy nem csupán zsömle, és párizsi van a világon, hanem bizony meleg ételt is jó lenne fogyasztani... ha az ember megteheti.

Jómagam, éveket dolgoztam a vendéglátásban, és nagy éttermi kekecnek tartom magam, mégsem mondanám, hogy írásaim szakértői írások lesznek, sokkal inkább ízek, benyomások érdekelnek az ételek, és nem utolsó sorban a kiszolgálás tekintetében.

No de ennyi bevezető után, nézzünk egy kiindulási alapot, amihez lehet az egri kínálatot viszonyítani, és induljunk útnak. Mivel elég sok helyet ismerek, bátran állíthatom, hogy 800 forintért (vagy valamicskével többért) több helyen megebédelhetünk. Ezt az árszintet céloztam meg, csak oda megyek be, ahol kb. ennyiért tudok majd vizsgálódni, ebédileg. Ne vesztegessük az időt, indulás.

1. állomás: Eszterházy Károly Főiskola új étterme, a Trinitárius utcában.

Már belépéskor is látszik, hogy nem tradicionális étteremről van szó. Mondhatnám vadonat új az épület, és a szolgáltatás is. Egy kis lépcsőzés után, feljutunk az étterembe, de az idősek, mozgássérültek használhatnak liftet is. Minden új, és patyolat tiszta, szinte steril.

Az étteremben csönd fogadott, páran ebédelnek csupán. A fehér szín dominál, bár a bútorok sötét barnák. Nekem kissé rideg környezet, amit a falon látható kisméretű festmények oldanak kissé. Kiszolgáló pult nincsen, a pénztárgép a belépésnél fogad, ahol jegyet kell vásárolni. Itt található az a neon tábla is, ahol a menü van feltüntetve.

Az ételsor, és a választék felülmúlja az eddigieket. Legalább ötféle levesből, és még több főételből, és néhány köretből, desszertből, magunk állíthatjuk össze a három fogásos menüt. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az ételválasztékkal semmi gond nincs. Nekem külön tetszik, hogy nem zár be a kínálat a szokásos A-B-C rendszerbe.

A rendelés után hamar kijön az étel. A tanuló kislány készséges, nekem nincs kifogásom a kiszolgálás ellen.

A leves meleg, és óvatosan fűszerezett, amit persze a fűszertartó tudna kompenzálni, ha nem paradicsomlevest rendelek, amit édesebben szeretek.

Második fogásnak rántott camembert rendeltem, amihez szintén külön lehetett köretet választani, ami üdvös dolog. Mint ahogy azt a bolondériámat is készséggel fogadták, hogy a camember-hez nem a szokásos áfonya lekvárt, hanem hasábot, és tartárt kértem.

Finom volt, és friss, két fogás után félig jól is laktam. Desszertnek mézes zserbó következett, erősen lefelezett adagban, majd mindezt az asztalon lelhető tiszta vízzel öblítettem.

Ahogy említettem fenti kis kitérőm, 800 forintomba került. Mégsem vagyok elégedetlen, bár elégedettség sem tölt el. Nem tehetek róla, nem szeretem a kínosan steril, németesen rideg környezetet, és a lefelezett desszerteket. A régi tétel itt is igaz. Nem hizlalda.

                                                                                                    Sztani