77 ezer éves növényi alapú "ágynemű" elkészítésének nyomait találták meg egy régészekből álló nemzetközi kutatócsoport. Az ősi fekhelykellék olyan praktikus elemeket is tartalmazott, mint például a "szúnyogriasztó".

Régészek nemzetközi csapata, valamint Christopher Miller, a Tübingeni Egyetem kutatója 77 ezer éves bizonyítékot talált növényi ágyneműre és abban rovarriasztó növények alkalmazására egy dél-afrikai barlangban. A felfedezés 50 ezer évvel idősebb, mint a korábban megtalált ősi ágyneműk, emellett lenyűgöző betekintést enged a dél-afrikai korai modern emberek viselkedésébe.

A Lyn Wadley johannesburgi kutató vezette csapat eredményeiről a Science számolt be. Az ősi "ágyneműt" a Sibudu-barlangban találták meg, ahol Wadley 1998 óta folytat ásatásokat. A lelőhelyen legalább 15 különböző réteg tartalmaz növényi ágyneműt, melyek kora 77 ezer és 38 ezer év közötti tartományban mozog. Az ágynemű centiméter vastag rétegekből áll. A rétegeket összetömörített sás és gyékény levelek, illetve szárak alkotják. Számos sás és gyékényfajtát azonosítottak, melyeket az ágyneműk elkészítéséhez használtak fel.

A lelőhelyen talált legidősebb ágynemű különösen jó állapotban maradt fenn,  fosszilizálódott nád száraiból és leveleiből álló réteg, amelyet levelek rendkívül vékony rétegére fektettek rá. Ezen utóbbi leveleket a Cryptocarya woodii-val, azaz folyami vad birssel azonosították a botanikusok. Ezen fa levelei olyan vegyületeket tartalmaznak, melyek elpusztítják a rovarokat, így megfelelőek a moszkitók távol tartásához.

„A levelek kiválasztása az ágynemű elkészítéséhez azt sugallja, hogy Sibudu lakosai rendkívül jól ismerték a barlang körüli növényeket, és tudatában voltak azok gyógyászati hatásainak. A gyógynövények egészségügyi előnyöket nyújtottak a korai embereknek, a rovarriasztó növények használata pedig új dimenzióval gazdagítja tudásunkat a 77 ezer évvel ezelőtti emberi viselkedésről” – mondja Wadley.

„A lakosok a barlang alatt elnyúló Uthongathi-folyó mentén szedhették össze a nádat és a gyékényt, majd leterítették a menedék talajára. Az ágyneműt nem csak alvásra használták, hanem kényelmes helyszínt szolgáltathatott a munkához és az élet egyéb területeihez” – mondja Wadley.

Az ágynemű mikroszkópos elemzése azt sugallja, hogy az őslakosok rendszeresen javítgatták és frissítették azt. Az elemzés azt is felfedte, hogy 73 évvel ezelőtti időszakot követően, a Sibudu lakosai használat után rendszeresen elégették ezeket az anyagokat. „A használt ágyneműt meggyújtották, valószínűleg az élősködők eltávolítása érdekében. Ezzel felkészíthették a helyszínt a későbbi alkalmazásra. Az eljárás a tűz újfajta hasznosítását reprezentálja" - mondja Miller. 

A fennmaradt leletek kapcsolatba hozhatóak számos tűzhely és hamutároló maradványaival is. Az 58 ezer évvel ezelőtti időszaktól kezdődően drámaian megnövekedett a tűzhelyek, ágyneműk és hamutárolók száma a helyszínen. Úgy hiszik, ez a lelőhely nagyarányú belakásának eredménye. A régészek szerint a sűrű populáció egybeeshet Afrika akkori demográfiai változásaival. A mintegy 50 ezer évvel ezelőtti időszakra a modern emberek elkezdtek kivándorolni Afrikából, végül leváltották az emberek archaikusabb őseit – mint a Neander-völgyieket – Eurázsiában.

Ez a  felfedezés újabb adatokat ad a Sibudu utóbbi évtizedre visszatekintő fontos leleteihez. Ezek között megtalálhatóak az átlyukasztott kagylóhéjak - melyekről úgy hiszik, gyöngyökként alkalmazták őket - , illetve élesített csonthegyek, amelyeket valószínűleg vadászathoz használtak. Wadley és társai szintén találtak korai bizonyítékokat a nyíl és íj, valamint hurkok és csapdák fejlesztésére, illetve egyfajta ragasztó előállítására, amelyet kőeszközök nyeléhez alkalmazhattak.

Forrás: www.hirado.hu