Egy holland szakember a 3-4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus hangképző szerveit elemezve rekonstruálni tudta a majomember első "gagyogásait".

Amikor a régészek az emberiség múltjának titokzatos suttogását hallják, ez a tárgyak és a földi maradványok tanulmányozásának fáradságos munkáján keresztül tárulhat elénk. Azonban az elődeink által kiadott tényleges zajok, beszédek, morgások hangjai nem kövültek meg. Az őseink csontvázában rejlő nyomokból azonban lehet következtetni a „beszédstílusukra”, ahogyan a holland szakember, Bart de Boer meg is tette, mikor megépítette a korai hangképző szerv műanyagból készült modelljét. A szerkezeten átáramló levegő segítségével fültanúi lehetünk a több millió évvel ezelőtt élt ős hangjának.

A nem emberszabású főemlősök légzsákkal rendelkeztek, amely a patkó alakú nyelvcsonthoz (os hyoideum) kapcsolódott. A modern embernek sem légzsákja, se a nyelvcsonthoz kapcsolódó úgynevezett hyoid bullája nem volt. A 2,9-3,9 millió évvel ezelőtt Afrikában bóklászó Australopithecus a régészeti leletek alapján, úgy tűnik, rendelkezett ilyennel, ezért nagyon valószínű, hogy légzsákja is volt.

Egy műanyag csövet beépítve de Boer megalkotta a modern emberi hangképző szervet mintázó eszközből az Australopithecusét. A levegő átpréselésekor hallhatta, milyen magánhangzókat alkothattak elődeink a légzsák használatával, illetve anélkül. Charles Harvey a hangokat elemezve a következő eredményre jutott: a légzsákok úgy működnek, mint a basszusdobok, alacsony frekvenciákat gerjesztenek, amelyek egybeolvasztják a magánhangzókat, tehát az Australopithecusnak igencsak szerény szókincse lehetett. Még az egyszerű szavakat, szótagokat is – mint például a „tan” „ten” – ugyanolyannak hallhattuk volna a szájukból.

Fölmerül a kérdés: mi lehetett őseink első szava? Légzsák használatával a magánhangzók úgy hangozhattak, mint az „ugly” (csúnya) angol szó első hangja. A vizsgálatok arra utalnak, hogy könnyebb lehetett kiejteniük egy mássalhangzót, ha kapcsolódott hozzá egy magánhangzó is, például a „d”-t könnyebb volt kimondani egy „u”-val. „Lassan összeáll a kép, szerintem a barlanglakók előbb ejthették ki a „du” szótagot, mint az „ug”-ot” – mondta el de Boer.

forrás: Múlt-kor portál