EGRI HÍRHATÁR - Achtung! Achtung!

EGRI HÍRHATÁR
   
 2018.12.11.
 Kedd
Ma Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz.
   EUR árfolyam
   323,44 Ft
   CHF árfolyam
   287,97 Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2011. 11. 06. 07:50     


Achtung! Achtung!
RS 500: #62 ACHTUNG BABY - Húsz évvel ezelőtt, a Rattle and Hum lemez és film megjelenése utáni szokatlanul hosszú hallgatást követően jelent meg az ír legenda, a U2 máig legjobbnak tartott lemeze, az Achtung Baby! (Eger - Egri Hírhatár - Peterdi Gábor)

Achtung! Achtung!

 

Húsz évvel ezelőtt, a Rattle and Hum lemez és film megjelenése utáni szokatlanul hosszú hallgatást követően jelent meg az ír legenda, a U2 máig legjobbnak tartott lemeze, az Achtung Baby!

 

1991 csodálatos év volt. Épp túl voltunk a rendszerváltozás hullámain, a világ kezdett áttérni a digitális korszakba. Megjelentek a kábeltelevíziók, az Music TV még tényleg zenével foglalkozott és sorra játszotta a jobbnál jobb dalokat, zajlott a szocialista múlt leselejtezése. Lenin szobrok és kommunista jelképek kerültek ki az épületekből és a boldog polgár végre nyugati autóra cserélhette Trabantját. Háború is volt persze és a szatelit adóknak köszönhetően az emberiség történelme során először láthattuk élőben a CNN csatornáján keresztül, milyen is mikor a vezető politikusok „kovbojost” játszanak az olajért, vagy kilométerekre a magyar határtól a nacionalizmus megtévesztő álarca mögé bújva.

 

Nekem nem volt nyugati autóra pénzem – most se nagyon van, ennyit az elmúlt húsz évről -, de azt már megengedhettem magamnak, hogy 12 hónapos, a napi munka utáni angol korrepetálásból összekuporgassak egy CD lejátszóra valót. Persze se az áhított masinát, se a hozzávaló ezüstös korongokat nem lehetett idehaza megfizethető áron megkapni, így olcsóbb volt egy buszos kirándulásra befizetni és Bécsbe kiruccanni a technikai vívmányok beszerzésére.

 

A CD játszó óriási minőséget nyújtott a karcos lemezek, vagy a nyúzott hangszalag után, így nagy várakozással csúsztattam be a U2 új albumát a gépezetbe. Körülbelül 10 másodpercig hallgattam, amikor megrettenve téptem ki a lemezt a lejátszóból. Figyelmesen megforgattam, a régi berögzülés miatt karcolásokat, hibákat kerestem rajta, de a CD csak büszkén csillogott. Megvontam a vállam és reménykedve, hogy nem a lejátszó mondta be az unalmast, újra szerencsét próbáltam. Megint zajok, zörejek következtek. Remegő ujjakkal léptettem tovább a második dalra, ami már zenének hatott, de még mindig nem voltam biztos benne: hibátlan-e a masina? Véglegesen csak a harmadik dal, az egyszerűen csak a One címet viselő szerzemény nyugtatott meg: amit megvettem tényleg hanglemez és nem luxus söralátét.

 

 

Újra próbálkoztam hát és adtam egy esélyt a Zoo Station című dalnak. Annyira más volt, mint addig bármi – és itt nem csak a U2 stílusára gondolok, hanem tényleg bármilyen zenekarra -, hogy szó szerint leesett az állam. A második Even Better Than The Real Thing már befogadhatóbb volt, a már említett dal, a One pedig már első hallásra egyértelmű sláger. Maradjunk annyiban: nem vettem ki a lemezt a lejátszóból. Úgy két évig.

 

Kollégista lévén, több barátommal együtt lakva – ó csodás ifjúság – ennek először többen nem örültek. Mi ez a zaj? Már megint ezt hallgatod? - jöttek a zrikálások. Aztán ők is rákattantak, szépen belehabarodtak és a mai napig kedvenceik közé tartozik a korong és a banda.

 

 

De mitől volt más ez a lemez?

 

Egyrészt Bono és társai – lévén nagy Beatles rajongók – már a kezdetekkor átvették a liverpooliak mentalitását és minden lemezen más és más stílusban igyekeznek megszólalni, megtrartva egyedi zenei identitásukat. Az Achtung Baby a U2 Bors őrmestere lett. Ahogy a Beatles, ők is más identitást választottak maguknak. Más megszólalás, más imázs – minden megváltozott.

 

Bono ultimate rocksztárja, a napszemüveg mögé bújó, bőrbe burkolt Elvis-Morrison figura, majd az önimádó, sátáni, aranytól csillogó McPhisto, a The Edge csillogó nadrágjai, a western stílust felváltó dizájnos kis sapkák, Adam ultra-cool frizurája, polgárpukkasztó ajakbiggyesztése vagy Larry kisfiús vagányból, hideg profi dobgéppé válása mind-mind új korszaktot nyitott a zene életében. Igen a zene és nem csak a U2 életében.

 

A lemezt most először teljesen digitális formában rögzítették, a hallható zajok, zörejek, a dobok, minden hangszer a természetestől eltérő hangzást, effektet kapott. A felvételek épp a fortyogó Berlinben készültek, a zenekar a városban tartózkodott az átkozott fal ledőlésekor és együtt ölelkezett a kommunizmus mocskából kimászó kelet-berlini ifjúsággal. Ezek az élmények nem múltak el nyomtalanul.

 

A Zoo Station a berlini stílusosan U2 nevet viselő metro vonal egyik állomása, míg a One az emberiség egységét, az egymás elfogadását hivatott megénekelni. Nem véletlen hogy a városban forgatott klipben kelet és nyugat egyesül, Mercedes a Trabanttal együtt gurul a promóciós fotóikon, illetve a tagok nőnek öltözve vállalnak közösséget minden elnyomott társadalmi csoporttal. Érdekes és jellemző történet, hogy a zenekar tagjai kommunista dácsákban voltak elszállásolva Berlin körül. Történt pedig egy este, hogy az ádámkosztümös Bono arra sétált le egy sörért a konyhába, hogy ott a diktatúra elől elmenekült tulajdonosokkal néz farkasszemet, akik éppen visszatértek megpakolt bőröndjeikkel a jogos tulajdonukat képező házba!

 

 

A lemez magában is rocktörténeti alapmű lett, de megspékelve a világot körbejáró – és hazánkba is elU2  - Zoo TV turnéval, maga volt a csúcspont. A hatalmas színpad, az ezernyi TV, Bono távirányítós manipulációi, az ostrom alatt álló Szarajevó felhívása a koncert közepén, a világításnak használt Trabantok,  mind-mind olyan megismételhetetlen élményt adtak, amit csak az érthet igazán, aki ott volt. Fakó lenyomatként persze megnézhető a Live In Sydney DVD-n, de a technika sosem fogja tudni visszaadni azt az érzést, amit ott és akkor a Népstadionban éreztünk. Szerencsés flótások voltunk, ahogy ott álltunk Bonoéktól karnyújtásnyira  - valami igazán nagy rocktörténeti csúcspont részesei.

 

Az Actung Baby óriási lemez, amin azóta sem fogott az idő, bár a hangzása mai füllel már korántsem annyira szokatlan, mint akkor volt. A U2 rafinált effektjei szépen átkúsztak sok-sok más előadó albumára. Ettől viszont a lemez marad, ami volt: egy csodás hangutazás vissza a kilencvenes évek elejére, amikor még bármi elképzelhető volt.

 

 

Most a huszadik évfordulón  - ahogy Bonoék fogalmaznak: felnőtt a Baby - mindenféle kiadásban újra elérhető. A rock szerelmeseinek, kortársaimnak, vagy a kíváncsi ifjúságnak kötelező darab. Az üzenet pedig a kilencvenes évek elmúlta után is örökérvényű: We’re One, carry each other…

 

Peterdi Gábor


További hírek

  Visszafordultak az Auróra ágyúi, de megmagyarázzuk
2018. 12. 10. 14:43 hirhatar.hu
  Nem hajlandó Orbánnal együtt emlékezni Antallra az ex-MDF oszlopos tagja
2018. 12. 10. 14:43 hirhatar.hu
  De most őszintén: Mi lett volna, ha betörnek az Országházba a tüntetők...?
2018. 12. 09. 18:00 hirhatar.hu
  Polt politikamentesen dolgozik, tuti – ő mondta
2018. 12. 09. 17:30 hirhatar.hu
  Semmi sem számít: Megfagyott egy idős ember Ferencvárosban
2018. 12. 09. 13:03 hirhatar.hu
  Schobert Norbert kérjen bocsánatot az egész országtól...!
2018. 12. 08. 16:21 hirhatar.hu
  Betörtek a Kossuth térre a szakszervezeti tüntetők
2018. 12. 08. 16:14 hirhatar.hu
  Lázár reagált a cikkünkre – mindent tagad
2018. 12. 08. 14:30 hirhatar.hu
  Végleges: Elviszik a Nagy Imre-szobrot a Vértanúk teréről
2018. 12. 07. 18:21 hirhatar.hu
  Tragikusan korán elhunyt az országgyűlés egyetlen kerekesszékes képviselője
2018. 12. 07. 17:01 hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport