Mária Terézia legidősebb fia első alkalommal féléves korában szerepelt a magyar történelemben - a legenda szerint az osztrák örökösödési háború idején szorult helyzetbe került anyja csecsemő fiával karján kérte a magyar rendek segítségét, akik meghatódva életüket és vérüket ajánlották fel neki.
József kiváló nevelést kapott, de kerülte a pompát, a társaságot, az általa léhának tartott szórakozásokat, regények helyett főleg gazdasági és filozófiai műveket olvasott, s Falkenstein gróf néven bejárta Európát. 1764-ben római király, egy év múlva pedig német-római császár és anyja mellett társuralkodó lett. 26 éves korára két feleségét vesztette el, a boldogtalan József többé nem is nősült meg.
Amikor 1780-ban végre trónra léphetett, majd szétfeszítette a tettvágy. Egységes, korszerű birodalommá szerette volna átgyúrni országait, figyelmen kívül hagyva azok eltérő alkotmányait, hagyományait, sajátosságait. Hogy esküje ne korlátozza, Magyarországon meg sem koronáztatta magát, így lett "kalapos király".
A felvilágosult abszolutizmus szellemében rendeletekkel kormányzott (ezekből összesen hatezret adott ki), politikáját nevezték jozefinizmusnak. 1781-ben hozott türelmi rendelete a nem katolikusoknak szabad vallásgyakorlást és hivatalviselési lehetőséget adott, feloszlatta a nem betegápoló vagy tanító szerzetesrendeket, kihirdetésük előtt ellenőrizte a pápai bullákat - az intézkedései miatt Bécsbe utazó VI. Pius pápát ugyan tisztelettel fogadta, de semmiben sem engedett neki.
Racionalizálta az államszervezetet és enyhített a cenzúrán és egységes jogrendszert vezetett be. Eltörölte a halálbüntetést, átszervezte a bíróságokat. Magyarországon hatalmas felháborodást kiváltó nyelvrendelete a latin helyett a németet tette a hivatali nyelvvé.
Intézkedései hazánkban ütköztek a legnagyobb ellenállásba, ezt letörendő 1784-ben Bécsbe vitte a koronát, 1785-ben megszüntette a vármegyerendszert, az ehelyett létrehozott tíz kerület élére királyi biztosokat állított. Ugyancsak 1785-ben kiadott jobbágyrendelete eltörölte a jobbágy megnevezést, lehetővé tette a szabad költözést, lehetőséget adott a szabad hivatásválasztásra és csökkentette az úriszék hatáskörét. József rendelte el (az egyébként országszerte bojkottált) első népszámlálást is.
Élete utolsó éveiben az oroszok oldalán a török ellen vívott háborút, de a hadműveletek nem hoztak sikereket, ráadásul a frontról súlyos betegen érkezett haza. Birodalma forrongott, a kudarcok pedig felszították a magyar nemesség elégedetlenségét.
II. József 1790. január 28-án halálos ágyán egy tollvonással valamennyi rendeletét visszavonta, kivéve a jobbágyságról, a vallási türelemről és a lelkészállításról szólókat, s helyreállította a magyar alkotmányt. Halála után a trónon öccse, II. Lipót követte.
A jó szándékú, de a reálpolitikával nem törődő uralkodót Ausztriában a népek jótevőjének látták, a modernizáció harcosának, Magyarországon azonban a szerzett jogok csorbítójának. Reformjai ugyan jogosak és előre mutatóak voltak, de türelmetlenségével és erőszakosságával szinte minden társadalmi réteget maga ellen hangolt.
Forrás:karpatinfo.net
