|
|
|
Tweet |
|
|
|
23, 26, 33, 37, 66 – ezek a számok alkották a modern magyar lottó történetének első öttalálatos szelvényét, amellyel egy 66 éves özvegyasszony 850 ezer forintot vihetett haza. Az 55 éve, 1957. január 17-én bevezetett, kezdettől nagy népszerűségnek örvendő szerencsejátékot a politikai vezetés többletbevételi forrásnak, a társadalom 1956 utáni búfelejtőnek tekintette.
„Nincs mese, most már valóban van öt találat” – írta büszkén 1957. április 12-i számában a Népszabadság, hat héttel az első számhúzást követően, mikor már egyre többen mondogatták: „túl kicsi az esély a főnyereményre!” A lap leközölt egy képet Ring Sándorné újdonsült nyertes, 850 ezer forint boldog tulajdonosa és dr. Bárdos György főosztályvezető az OTP központjában történő találkozásáról is.
Kis tét, nagy nyeremény
A mai modern lottó 1957. január 17-én, pontosan 55 éve született meg, amikor a pénzügyminiszter 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a magyar lottó megszervezésével. A szerencsejáték bevezetésénél gazdasági- és politikai megfontolások is közrejátszottak. Bár kevés forrás áll a lottókutatók rendelkezésére, több mint valószínű, hogy a lottó voltaképp az ötvenes évek terv- és békekölcsönzéseit volt hivatott felváltani. „Az új kurzus 1957-ben az emberek reményeire építve inkább ilyen afféle önkéntes adózástól remélt némi pótlólagos költségvetési forintokat” – írta Murányi Gábor a lottó bevezetésének 40. évfordulójára készült cikkében. A kis tétellel nyerhető nagy összeg reménye – szintén valószínűleg a hatalom céljainak megfelelően – össznépi búfelejtővé vált az 1956-os forradalmi események utáni hónapokban.
1957. február 13-án a Sportfogadás című újság már részleteket közölt a részvételi szabályzatból. „A lottószelvényeken 90 szám közül 5 számot kell a fogadóknak megjelölniük. Ha ezek közül 2 vagy annál több megegyezik a kisorsolt számokkal, akkor nyernek.” A játékszabályok szerint az elméleti esélyek a következők: az öttalálatosé: 1: 43 949 268, a négytalálatosé: 1: 103 410, a hármasé: 1: 1 231, a kettesé pedig 1: 44. Egy lottósorsjegy ára kezdetben 3,30 forint volt.
Az első sorsolást március 7-én a Móricz Zsigmond Kultúrotthonban tartották, a sorsjegyeket február 13-án kezdték el árusítani, s már az első héten több mint 100 ezer szelvény érkezett be. Kezdetben a sorsolásokat mindig csütörtök este tartották, amelyek nyilvánosak voltak, ahogyan az eladott sorsjegyek száma, a nyereményalap összege és annak nyertesek közötti elosztása is. Az első heti húzás alkalmával a nyereményalap 2 251 336 forint volt. Ennek felét – mivel öttalálatos szelvényt nem töltöttek ki – a négytalálatosok között osztották ki, így akinek négyese volt, az egyenként 160 810 forintot vihetett haza, aki három rubrikát töltött ki helyesen, 683 forinttal gazdagodott, aki pedig kettőt, az 22 forinttal.
23, 26, 33, 37, 66
Az első öttalálatos szelvényre a hatodik héten került sor. Egy 66 éves, hat gyermekes özvegyasszony, Ring Sándorné nyerte el a 850 ezer forintos álomnyereményt. „Szerencsejátékban nincs recept, csupán érdekessége miatt mondjuk el, hogyan nyert ilyen tengernyi pénzt az asszony. Még szerdán megvette a szelvényt, de csak csütörtökön délelőtt jutott eszébe, hogy jó lenne kitölteni. Az idő sürgette, nem régi számait, hanem gyermekei évszámait játszotta meg: Misi 23 éves, Marica 26, Sanyi 33, Laci pedig 37 éves. Maradt még egy szám. Vajon melyiket válassza a fel nem jegyzett két gyermekének évszámai közül? Egyiket sem! Legyen egy „öreg” szám is, és keresztet tett saját életkora kockájába, a 66-osba. Így lett telitalálat” – írja a Népszabadság. Ezzel Ring Sándorné divatba hozta a családi számokat.
Valuch Tibor történész szerint az átlagjövedelem többszörösét kitevő nyeremények teljesen szembe mentek a fennen hirdetett egyenlőség eszméjével, s ez ellenérzéseket szült. A kutató hozzátette: a lottó később az emberek hétköznapjává vált (még a népszerű Szabó család is foglalkozott vele), aminek egyik oka, hogy a hatvanas-hetvenes években megtörtént a gondolati átrendeződés, a fogyasztás és a tulajdon egyre inkább elfogadottabb lett.
A könnyű meggazdagodás ígéretével kecsegtető szerencsejátéknak eleinte hátulütői is akadtak. A Kádár-korszakkal szembeni bizalmatlanság a lottóra is kiterjedt, bár a húzások nyilvánosak voltak, a 70-es évektől a rádió, a 80-as évektől pedig a televízió is élőben közvetítette az eseményt. A hatalom és a Sportfogadási és Lottóigazgatóság az első nyertest évekig „reklámarcként” használta. Erre utalt Valuch Tibor, aki a Múlt-kornak felidézte az ötvenes-hatvanas évek gyakorlatát: eszerint a Népszabadságban közölték a nyertes nevét, foglalkozását, s helyszíni riportban tudósítottak a szerencsés játékos életkörülményeinek megváltozásáról, akkori életéről. Később azonban már nem fedték fel a nyertes kilétét, a téma magánügy lett – mondta el a Kádár-korszak társadalomtörténetét kutató történész.
A megnyerhető álomhatárok folyamatosan emelkedtek, s a több milliót verdesték. „Habár a játékkedvre a legnagyobb vonzerőt a nagy nyeremények gyakorolták, több milliós nyeremény kifizetése társadalompolitikai okokból nem volt kívánatos” – írta idézett cikkében Murányi Gábor. 1978-ban kiegyenlítettebbé tették a nyereményeket: a négytalálatosakat duplájára emelték, az ötösöket csökkentették. Míg 1957-ben az alapjáték 3,30 forintos részvételi díjából a 3 forint 50 százaléka adta a nyereményalapot, 10 százalék pedig a jutalomsorsolás nyereménytárgyainak beszerezését szolgálta, addig 1978-tól a szelvényeladásokból befolyó összeg csupán 10 százaléka került kiosztásra a nyertesek között.
Vetőgép és tangóharmonika
A pénzbeli nyeremény mellett – főként az első húsz évben – tárgynyeremény-sorsolásokat is tartottak. A kisorsolandó javak között a legértékesebb a lakóház volt, hiszen a kezdetek kezdetén a lottózás bevezetésének ürügyeként az szerepelt, hogy a játékból befolyó jövedelmeket a lakásépítkezési programra fordítják majd.
A tárgynyeremények között néhány nagyobb vonzerővel bírt, mint maga a hatalmas pénzösszeg. A legkecsegtetőbb nyeremény a személyautó volt. Hogy képet alkothassunk az igazi motivációról, hozzá kell tenni, hogy magánszemélyeknek csupán 1959-től engedélyeztek személygépkocsit, amely utána is nagyon ritka jószág volt az utakon. További nyeremény volt a rádió, a vetőgép, a tangóharmonika, a gabonarosta, a fűkaszáló, a varrógép, a televízió, a mosógép és a hűtőgép. A sorsolásokon a legszerencsésebbek külföldi utakat is nyerhettek, azonban egy anekdota szerint ezt nem mindenki fogadta kitörő örömmel: egy 85 éves vidéki bácsi dühében széttépte a nyerő szelvényét, amikor megtudta, hogy háromhetes kínai körutat nyert.
Forrás: www.mult-kor.hu
|
|
|
|