Már rég bizonyosságot nyert, hogy az alig mozgó emberek jobban ki vannak téve a szívbetegség és a cukorbetegség veszélyének. Hogy ez pontosan miért van így, azonban még nem sikerült kideríteni - részben azért, mert a mozgásszegény életmód hatásainak a tanulmányozása nem könnyű.

Előfordul, hogy aki keveset mozog, az túltáplált is, rosszul táplálkozik vagy más életmódbeli, illetve anyagcserével kapcsolatos problémái vannak, amik miatt lehetetlen megállapítani, hogy a tunyaság pontosan hogyan hat az egészségére. Hogy a problémát megoldják, a kutatók az utóbbi időben újszerű megközelítést alkalmaznak a mozgásszegény életmód hatásainak tanulmányozásánál: egyébként mozgékony embereket késztetnek restségre.

Annak a tanulmánynak a készítői, amely a közelmúltban jelent meg a Medicine & Science is Sports & Exercise című folyóiratban, a mozgáshiány reálisabb változatát vizsgálták: arra kérték az önkénteseket, hogy legalább felére csökkentsék naponta megtett lépéseiket. A résztvevők lépésszámlálót és az aktivitást mérő karpereceket is kaptak, hogy nyomon lehessen követni napi lépésszámukat. Arra is megkérték őket, hogy pontosan jegyezzék fel, mit és mennyit ettek. Az első három napban normálisan kellett élni, ugyanannyit menni és mozogni, mint általában.

A tudósok szerint annak aki egészséges szeretne maradni napi 10 ezer vagy annál is több lépést kell megtennie, ami összességében mintegy 8 kilométeres távot jelent. Kevesen vannak azonban, akik ezt teljesítik. Az amerikai felnőttek körében végzett vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a többség naponta 5 ezer lépésnél is kevesebbet tesz meg.

A vizsgálatra jelentkezők mindegyike naponta mintegy fél órát sportolt, és könnyedén megtett napi 10 ezer lépést a kísérlet első három napján. Az első három napban a cukormonitorok adatai szerint a vércukorszintjük nem emelkedett meg számottevően evés után.

A kísérlet második szakaszában azonban - amikor az önkénteseknek vissza kellett fogniuk magukat úgy, hogy a következő három napban napi lépésszámuk ne lépje túl az 5 ezret - súlyos változás állt be. A restség három napjában az önkéntesek vércukorszintje jelentősen felszökött az étkezések után, és a csúcsok 26 százalékkal is magasabbak voltak, mint abban az időszakban, amikor még rendszeresen mozogtak. Mi több, a csúcsértékek napról napra emelkedtek egy kicsit.

"A vércukorszintnek ez a módosulása jóval azelőtt következett be, hogy az illetők kondíciójában bármilyen, az aktivitás csökkenése miatt bekövetkezett változást láttunk volna" - mondta The New York Timesnak a kísérletet vezető John P. Thyfault táplálkozástudományi professzor. A vércukorszint megugrása tehát a kevesebb mozgás következménye kellett, hogy legyen.

"Erre bárki megkérdezheti, hogy mi történik, ha megsérülök, esetleg rengeteg munkám támad, vagy bármilyen más okból nem mozoghatok egy darabig. A válasz az, hogy ez nem feltétlenül okoz nagy problémát" - tette hozzá a tudós.

A mozgásszegény állapot szerinte csak akkor ad okot komoly aggodalomra, ha elhúzódik, ha a test normális állapotává válik. "Feltételezzük, hogy az aktivitás hiánya idővel létrehozza azokat a fiziológiai körülményeket, amelyek krónikus betegségek, például kettes típusú diabétesz és szívbetegség kialakulásához vezetnek, függetlenül attól, hogy az illetőnek mekkora a súlya és mit eszik" - fejtette ki.

Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, mozogni kell, még ha kis adagokban is. "Nem kell maratoni távot futni, de egyértelmű, hogy szükség van a mozgásra" - fogalmazott Thyfault.

Forrás: richpoi.hu