A madéfalvi vérengzés vagy madéfalvi veszedelem Mária Terézia királynő uralkodása alatt a székelyek egy csoportja ellen elkövetett tömeggyilkosság volt 1764-ben.

A bécsi udvar 1763-ban megbízta Adolf Buccow tábornokot, hogy szervezzen Erdélyben három székely és két román határezredet. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenáltak a székely ezredek erőszakos felállításának, ami megszüntette volnaa különállásukat. Az erőtlennek níilvánított Buccow tábornokot ezért Mária Terézia leváltotta és helyébe báró Siskovics József altábornagyot nevezte ki. Siskovics parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol akkor éppen a székely vezetők találkoztak.

1764. január 7-én, a Vízkereszt utáni hajnalon, a vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 400 magyar  embert, köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat mészároltak le a császári katonák. A székelyek vezetőit elfogták és bűnvizsgáló bizottság elé állították.  A mészárlás és az erőszakos katonasorozás miatt kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángó falvakban.

1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Ekkor Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a bujdosó székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat.

Az alapított falvak: Istensegíts, Fogadjisten,  Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva, a mai Románia Szucsáva megye területén találhatók.

Mivel a január 7-én történtek következtében jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége, a véres események ellenére a mai napig a bukovinai székelyek születésnapjaként ünneplik.

Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe. Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak! Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment.  Ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. Átkozottak legyenek még haló porikban es!

A székelység nem felejtett: 1899-ben Csík-Madéfalván hatalmas kőoszlopot állított, amelynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyezett. A kőpiramis alján, egy táblán írás olvasható: SICVLICIDIVM.

Véletlen egybeesés, de mindenképpen érdekes, hogy a székelyöldöklés latin nagybetűs megfelelőjének, a SICVLICIDIVM (Siculicidium) betűinek - 19 a szókezdő S kivételével - rómaiszám-értéke is van. Ezeket összeadva éppen a madéfalvi vérengzés évszámát (MDCCLVVIIII = 1764) kapjuk meg. Szomorú, de igaz: ez a világ legrövidebb szövegű - egyszavas -, így legtökéletesebb kronogrammája.

A konogramma olyan felirat, amelynek rómaiszám-értékű betűi a benne foglalt esemény időpontját jelölik. Általában templomok, egyházi létesítmények homlokzatán látunk olyan feliratokat, amelyek egyes betűi a szövegkezdő nagybetűn kívül is - a szavak belesejében is - nagybetűvel vannak írva. Ezek összeadva, többnyire az épület alapításának, felszentelésének évszámát adják meg.

Olvasnivaló: Nyirő József: Madéfalvi veszedelem

Forrás: wikipedia és hup.hu